Klubunk idei első rendezvénye. Az igen sikeres 2005-ös évad után a épphogy csak befejezhettük a fényképek szortírozását, mikor
Szűcs Péter klubtársunk hívó szavára a déli végek felé fordulhattunk autóinkkal. Az autós klubok életében általában a téli hónapok
jelentik az "uborkaszezont". Ilyenkor négykerekű kedvenceink gondosan betakarva garázsaikban pihennek. Legfeljebb hetente
kéthetente kerül le a ponyva róluk egy rövid motorjáratásra, vagy száraz idő esetén egy körre a "háztömb" körül. A legelvetemültebbek
persze azért rendszeresen keresnek valami apró szépíteni, bütykölni valót. Ha másért nem, hát csak azért, mert így könnyebben telnek
a tél hosszú, szürke, hideg napjai.

No ezt a csendes, békés téli álmot törte meg a termáltúra. Még szerencse, hogy a névben ott szerepelt a termál szó. Mert ki is vágyik el
ilyenkor (hidegben, ködben, fagyos sáros időben) jó meleg otthonából? Eltekintve azoktól, akik teljesen meghibbantak, legfeljebb azok
akik síelni indulnak, vagy akik egy jó meleg fürdőt vennének elgémberedett tagjainak felélesztésére. Na jó vannak még olyanok is,
akik szeretnek csak úgy gyalogosan útra kelni a téli természetben. Velük azonban - sokak szerint - nincs minden teljesen rendben.

A mézesmadzag bejött, a termál szó hozta a tőle elvárható csáberőt és a csapat tagjai útra keltek Harkány felé. Az időjárásra tekintettel,
többen "kalucsnit" húztak, azaz nem legféltettebb kedvencükkel jöttek el. Ez érthető és megbocsátható, hiszen az elsődleges cél most
a társaság összehozása volt.

A találkozónak a Lídia Hotel adott otthont. Tökéletes választás, ideális hétvégi pihenőhely. Tiszta, kényelmes, padlófűtött (nyáron légkondis),
tv-s szobák, jó étterem, kondi, szauna - hogy csak a fontosabbakat említsük. Ráadásul mindez elérhető áron.

A frissebbek már péntek délután megérkeztek. A civilben éttermi funkciót ellátó gyülekezőhelyen felállított klubasztal mellett szép sorjában
teltek be az üres helyek, és ezzel együtt ürültek a kíváló villányi vörösborral teli kancsók. Mindeközben az asztal közepét ékesítő sajttál
formája is szépen letisztult. Az éjszakába nyúló csevegés ellenére, mindnyájan elértük a másnapi reggelit, igaz kellett egy pici hosszabbítást
kérni a fél 10-ig tartó reggeliidőre. Tíz órára kiegészültünk a szombati érkezőkkel, és a buszunk is megérkezett. Harkányi bázisunkról, Siklós,
Nagyharsány, Villány érintésével értünk Villánykövesdre. A hangulatos kis falu pincesorán végigsétálva értünk el a Tiffán család portájára.
A pince felett álló fogadó teremben terítettek a csapatnak. A termebe, melynek falait a család díjnyertes borainak oklevelei díszítették,
hatalmas cserépkályha varázsolt barátságos meleget. Alig telepedtünk le asztalaink vendéglátóink máris elhalmoztak mindennel,
amit csak szem, s száj kívánhatott. Míg mi régebbi gyerekek a pince kincseit tanulmányoztuk, addig a mostaniak a jó öreg cserpékályha
párkányára telepedve merültek önfeledt játékba.

Az ebéddel összekötött borkóstolás után buszunkkal visszatértünk Harkányba, ahol már várt a termálfürdő, hogy megfáradt tagjainkat
vizében ellazítva pihenhessük ki a nap első felének "fáradalmait".

A fürdőzés után a hotelben jóízűen estünk neki közös, "kinekmimaradtatarisznyájában" vacsoránknak, melyet adomázás követett
annak rendje, módja szerint. A Tiffán pincében vásárolt szuvenírjeinknek hála, egészen hajnalig nem panaszkodott senki szomjúságról,
vagy torokszárazságról.

Másnap mégegy közös reggeli, majd jött a fájó búcsú: még 3 hónap Pákozdig, addig meg csak kibírjuk valahogy ...