A találkozók minden klub életében a legfontosabb események, s nincs ez másképp a COCH-ban sem. Mikor tavaly augusztusban a mártélyi találkozó vásárhelyi felvonulásán személyesen is összeismerkedhettem az albertirsai találkozó főrendezőjével, már akkor elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad 2005. június végén nem lesz nélkülem Albertirsán Citroën jamboree. A reménytelenül hosszúnak tűnő 10 hónap lassacskán mégis elmúlt és eljött az indulás napja. Mindenki nagyon készült a családban. Ki azért, mert még sosem látott ennyi szép autót egy helyen; ki azért, hogy a rendezvény kapcsán jót strandolhasson; ki, hogy találkozzon régi-új ismerőseivel; Eszter pedig, hogy illőn fogadhassa rajongóinak hódolatát. Az indulás előtti nap lázasan kémleltük az eget. Hétágra sütött a nap. De vajon így marad-e az idő? A dunsztosüvegben a béka lent trónolt a létra alján. De ez most senkit sem nyugtatott meg. Este minden szem a TV-re tapadt. Síri csendben vártuk az időjárás jelentést. Bejött Vissy Károly, s egy pillanatra megfagyott a levegő. Mindenki kétségbeesett: biztos rossz idő lesz ... máris forgatja a szemeit ... de nem ... hallgassátok ... nem mond esőt ... napos lesz az idő! Hurrá, gyors alvás és hajnalban indulás, hogy még a nagy meleg beállta előtt odaérhessünk. 6-ra húztuk a vekkert, de már elhagytuk Balástyát mikor csörgött. Mit lehet tenni, egyszerűen nem bírtuk kivárni …

Az autópályát elhagyva keskeny kis utakon jutottunk el Albertirsára, ahol a strand mellett, az André Citroënről elnevezett hatalmas téren - hétköznapokon a falu sportpályája - gyülekezett a csapat. Éppen érkezésünkkor gördült ki a place André Citroën-ről a reggeli konvoj. A modellpaletta irigylésre méltó: a díszesnél díszesebb "tollazatú" vidám kacsák serege, és a büszkén csillogó jubilánsok mellől nem hiányozhattak a jelenkor hűséges társai. Usgyi, gyorsan regisztráltunk, magunkra kaptuk a találkozó egyenpólóját, rátűztük a strandbelépőül szolgáló kis piros szalagot, ledobtuk a pokrócot a strandon és irány a sor vége. Mire körbekerültük Albertirsát már magasan járt a nap. A konvojozás után jól esett a hűvös fürdő, majd következett a szlalomverseny. A kacsák és AX-ek ádáz csatát vívtak. Versenyen kívül végigrongyoltak a pályán Pásztor Tomi C2-es versenyautói, és a show kedvéért néhány CX is megvillantotta tudását.

Ebédre a strand hűvös nyárfái alatt elsőosztályú pörkölt várt bennünket. A hosszú sörasztalok mellett mindenkinek jutott hely és míg a puha friss kenyérrel elégedetten tunkoltuk ki szaft utolsó cseppjeit is - nehogy kárba vesszen egy csepp is belőle - bőven volt idő megbeszélni a délelőtt eseményeit, és találgatni esti raid-on követendő taktikát. Ebéd után ismét konvojozás. Eddigre már a falu apraja-nagyja összegyűlt, hogy láthassa szebbnél-szebb Citroënjeinket. A felvonulás után a bevált recept szerint hűsítő csobbanás következett, majd megszegtük jubiláló modelljeink - DS 50, GS és SM 35, CX 30 - a szülinapi tortáját. Eszter nagy boldogságára a rendezők őt választották a GS tortamodelljének. Nekem aktuálisan Eszter lökhárítója jutott. Isteni finom volt. Mit tesz az albertirsai levegő! Otthon Szegeden eddig mindig olyan fémes ízűnek éreztem ...

Mire elfogyott a hatalmas torta, lassan szürkülni kezdett, és kissé alábbhagyott a nagy nappali forróság is. Itt volt hát a raid ideje. Álmosodó apróságunk miatt, mi ezen már nem vehettünk részt, csak sóvárogva átfutottuk az itinert. Fájó szívvel búcsút kellett vegyünk e nagyszerű találkozó résztvevőitől és rendezőitől, majd a délkeletnek fordítottuk repülő szőnyegünk kormányát, és élményekkel telve hazalebegtünk. Köszönjük!

.