C42 Citromagazin 2007, 3-4: 5.

Ez lenne a Citroën új modellje? Hmmm. Akár talán az is. Hiszen a mostani személyautó palettát C-ben számoljuk egytől nyolcig. Néhány éve pedig a Citroën áruszállítói viseltek hasonló neveket, mint például a C15, C22, C25, C32, C35 és a C45. Ha pedig még messzebbre nyúlunk a letűnt idők homályában, akkor megtaláljuk a C60-as jelzésű prototípust, melyet még Flaminio Bertoni tervezett, mikor először vetődött fel komolyan, hogy szükség lenne egy középkategóriás Citroënre. Mint tudjuk utóbb - egy jó évtized múltán - ez az elgondolás a GS-ben öltött végül testet. Akkor viszont mi, ha mégsem autó? Hát tulajdonképpen ”lakcím”, pontosan kiírva: Avenue des Champs-Élysées 42. Egy cím, mely egybeforrt a Citroën történelmével.

1927-ben, nyolc esztendővel az A modell bemutatása után már valódi nagyvállalatot irányít André Citroën: több mint 30 ezer alkalmazottal 400 autót gyárt naponta, az éves termelés pedig tartósan meghaladja az 50.000 példányt. E minden tekintetben haladó szellemiségű, korszerű nagyvállalat sikereinek hátterében megtalálhatjuk marketing modern módszereit is: az égre repülővel, az Eiffel-toronyra villanylámpa fűzérrel írják fel a Citroën nevet. Idelenn a földön pedig plakátok, szórólapok adnak hírt a nagyszerű autókról, a Párizsi Autószalon idején gyárlátogatásra invitálják az érdeklődőket, az Avenue des Champs-Élysées parányi telkén, a 42 szám alatt pedig megnyitja kapuit a Citroën első bemutatóterme.

A gyár októberi hírlevele így tudósít az eseményről ”a B14 modell a Citroën hírnevéhez méltó otthont kapott”, majd pedig ”az épület rideg függőleges vonalait meglágyító gótikus ívek különleges karaktert adnak bemutatótermünknek”. A prosperáló gyár hamar kinövi a kis ”kirakatot”.

Az 1929-ben eladott több mint százezer autó előre vetíti a bemutatóterem bővítésének szükségességét. 1932 nyarára érik meg a helyzet a változtatásra. A bemutatótermet júliusban bezárják, s hogy emiatt nagyobb veszteség addig se érje a vállalatot, az ott működő irodának a néhány sarokkal odébb álló Operában bérelnek ideiglenes helyet. Az átépítésre alig két hónapot szánnak és szeptember 15-én megnyitja kapuit az új 370 négyzetméteres bemutatóterem, melynek üveghomlokzata méltán vívja ki a kor csodálatát. A Maurice Ravazé által újjá varázsolt bemutatóterem kiemelt szerepet kapott a Citroën történetében.

1932-től 1984-ig itt mutatták be a márka új modelljeit. Itt pillanthatta meg a közönség az első Rosalie 8, 10, 15 modelleket, itt debütált a Traction Avant, a 2CV, a DS, az AMI 6, a Dyane, a Méhari, a GS, az SM és végezetül a CX. 1984-ben azután hirtelen pont került e több mint fél évszázados időszak a végére. A márka hírnevéért kevéssé aggódó, ám a pénzt annál jobban szerető neuilly-i vezetők az épületet 20 évre bérbe adták a Hippopotamus étteremláncnak. November 12-én meg is nyitották a 220 férőhelyes éttermet, mely délelőtt 10-től hajnali 2-ig tartott nyitva a hét minden napján. A hely ezzel egy csapásra elvesztette félévszázados patináját és varázsát, a sült étolajszagba mártott autókkal pedig földig rombolták a márka imidzsét.

2001-re felismerte a Citroën vezetése a hibát, és ennek eredményeképp megszületett a döntés, hogy 2004-ben nem hosszabbítja meg az étteremlánccal kötött szerződést. Még abban az évben kiírták a pályázatot egy teljesen új, ugyanakkor a Citroën hagyományaihoz méltó és a hely szellemét újjáélesztő bemutatóterem létesítésére. A győztes egy fiatal francia építész, Manuelle Gautrand pályázata lett. Alig járt le az étteremmel kötött szerződés megjelentek a bulldózerek, hogy mielőbb nyomtalanul eltüntessék a világ egyik legszebb sugárútján esett szégyenfoltot. Most a XXI. században azonban már nem haladtak olyan sebességgel a dolgok, mint 1932-ben. Az új épület alapjainak lerakása csak decemberben kezdődött, és míg anno kevesebb, mint két hónap, addig most kis híján 3 esztendő kellett az épület befejezéséhez. De megérte várni.

A 2007. szeptember 29-én megnyílt új bemutatóterem minden képzeletet felülmúl. A modern építészet ismét megrázta magát és produkált egy olyan épületet, ami mellett nem lehet csak úgy elsétálni. A Citroën új üvegpalotájának homlokzata ma éppúgy megragadja az arra járó emberek tekintetét, mint 75 évvel ezelőtt. És ez nem csak egy elfogult Citroën rajongó véleménye. Október végén ugyanis számos, a márka iránt legjobb esetben is közömbösnek mondható kollégám társaságában részt vettem az Európai Gasztroenterológiai Társaság párizsi kongresszusán. A kongresszusi központba menet nem akadt a csoportban olyan, aki úgy végig tudott sétálni a Champs-Élysées-n, hogy ne ugorjon be egy pillanatra a C42-be. A 30 méter magas, 12 méter széles palotát 650 négyzetméternyi üvegfelület borítja. A homlokzat háromszögletű színtelen és átlátszó vörös üveglapokkal tagolt, utóbbiak egy hatalmas 11x3.5 méteres Citroën emblémát rajzolnak ki az első emelet magasságában. A felsőbb szinteket is díszíti egy-egy óriási fogaskerékfog, az épület összképe pedig a háromszögletű üveglapok rafinált térbeli elrendezésének köszönhetően egy mesterien csiszolt gyémántot idéz. Hiába no, a papa szelleme …

Belépve az épületbe természetesen fehér és piros színek dominálnak. Rajtuk kívül pedig üveg és tükör minden. Az épület közepét hét, egymás felett elhelyezett, hatalmas forgó tányér foglalja el, melyek mindegyike egy-egy Citroën modellt tart. A földszinten belépő látogatót rögtön egy nagyágyú a 2005-ös frankfurti szalonon bemutatott futurisztikus C-Sportlounge fogadja. Mellette egy vörös üveggel borított lejáraton keresztül juthatunk le a legalsó szintre. Itt látható a 2006-ban bemutatott játékos tanulmányautó a gyöngyház fehér C-Airplay. Mellette a DS 50. születésnapjára készült DS totem. Utóbbi sajnos csak összecsukva láthatjuk, kinyitva valószínűleg nem férne el a rendelkezésre álló helyen. Körülöttük a piros falakba süllyesztett kihúzható fehér padok és székeket találhatunk, melyeken megpihenve a falakba körbe beépített hatalmas LCD monitorokon videókat tekinthetünk meg a Citroën modelljeiről. Visszatérve a földszintre az épület hátsó részében ajándékbolt fogad, ahol Citroën modellautókat, kulcstartókat és egyéb apró relikviákat vásárolhatunk. A felsőbb emeleteken lévő modellekhez egy üvegfalú lift illetve a középen elhelyezkedő óriástányérok körül körbefutó lépcsőn juthatunk fel. A legfelső szinten egy koromfekete 1939-es Traction Avant 11 BL fogad. Fényezésében csodálatosan tükröződik vissza az épület üvegteteje, mely valójában a homlokzathoz hátrahajlása az épület hátfalába. A lépcsőkön lefelé haladva az egyes szinteken bemutatott modellekről szóló információs terminálokat találunk az üvegkorlátba építve. A TA alatt egy szürkészöld 1966-os 2CV Azam, egy szinttel lejjebb pedig egy 1969-es ezüstmetál DS 21 Pallas várja a látogatókat. Ezután a Citroën 3 új modellje következik: egy rendkívül elegáns sötétkék C6, majd egy lucia kék üvegtetős 5 üléses C4 Picasso visiospace, végül egy metálszürke C-crosser. Időközben arra is lehetőség nyílik, hogy a bemutatóterem üvegfalán át a Champs-Élysées forgatagában is gyönyörködjünk.

A C42 szerintem beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Visszahozta a Champs-Élysées-re a Citroënt, és mindazt, ami e márkanévhez kapcsolódik: a szépség, a kényelem, és az innováció harmóniáját. Felejthetetlen élménnyel ajándékozza meg látogatóit, akik az épület bejárása után boldogan és elvarázsolva vetik rá magukat az ajándékbolt mütyürkéire. Ha arra jártok, próbáljatok meg elmenni fapofával az ajtaja előtt … egy üveg elsőrangú francia vörösbort ajánlok fel annak, akinek ez sikerül. Csak halkan jegyzem meg, hogy egyáltalán nem tartok attól, hogy valamelyőtök miatt meg kéne váljak ettől az eredetileg a lányom esküvőjére félretett butellától …

Irodalom:
1. www.c42.com
2. Pagneux D. La magie retrouvée du C42, Citropolis 2007, 65: 12-31.