Mivel klubunk idei éve – a tavalyi fiaskókból okulva – nem bővelkedik találkozókban, ezért kis családunk nyári programokra vonatkozó megbeszélései jó ideje azzal értek véget, hogy szeptember 4-én pedig irány a Tisza-tó. Egyrészt mert nagyon jól éreztük magunkat 2 éve, másrészt mert az ”úgyis itt van a szomszédban”. Persze 2007-es első részvételünk óta nagyon jól tudtuk, hogy ez utóbbi megállapítás kissé sántít, hiszen a legjobb esetben is éppen 200km-t kell háztól házig autózni, ami pontosan annyi, mintha a messze-messze Dunántúlon elhelyezkedő Sukoróra mentünk volna … Annak idején azt is megtanultuk, hogy a legrövidebb út nem biztos hogy a leggyorsabb. A sok kis településen, vasúti átjárón keresztül vezető millió kátyúval nehezített országút helyett az idén az M5 – M0 – M3 kombinációt választottuk, mivel utóbbi füzesabonyi csomópontjától alig 20km-re volt úticélunk a poroszlói Nyárfa Kemping.

Az indulás a nálunk szokásos körülmények közt történt, hisz a pénteki munkanapot déli lelépéssel terveztük, ami végül éppen 3 5-re esett. Ennek ellenére 8-kor már az autópályán suhant velünk a C4-es, puttonyában a sebtében összedobott 1-1 szendviccsel, pólóval, fürdőgatyával, papuccsal és fogkefével. Kisteleknél azután boldogan konstatáltuk, hogy mindenki hozott magával valami klasszikusan otthonfelejthető dolgot, s így ezúttal sem a fényképezőgép, sem a szúnyogriasztó, de még a 30 faktoros napvédő krém se maradt Szegeden.

A lenyugvó nap bearanyozta utunk, ”kisautó” pedig szokásához híven kényeztette a benne ülő családtagokat: nous connaissons que Citroën peut fair pour nous! Méghogy a mai Citroën modellek már nem olyan jók, mint a régiek … muhaha. Az M0-án sajnos csak betértünk az országon épp végigsöprő hidegfront fekete felhői alá, melyek egész a füzesabonyi letérésig gondoskodtak arról, hogy ablaktörlőnk valamennyi üzemmódjának működőképességéről bizonyosságot szerezhessünk. Dormánd-nál azután egy trükkös fordulóval leráztuk kellemetlen égi útitársunkat, és mire 10-et ütött az óra már javában pakolásztuk ”méretes” poggyászunkat csomagtartónkból a Nyárfa Kemping egyik 4 ágyas szobácskájába. Szerencse, hogy nem volt sok pakolni valónk, mert már kezdődött az esti vetítés az év eddigi eseményeinek fényképeiből. Sietve csatlakoztunk, és míg csodáltuk a szebbnél szebb fotókat lassan elmajszoltuk a még megmaradt szendvicseinket.

Az éjszaka során nagy dérrel-durral keresztülvágtatott Poroszlón is az esti lerázásos trükktől rendesen bepipult vihar. Tombolását a kemping egyetlen fűzfája bánta, aki hatalmas reccsenéssel adta meg magát az éj közepén az őrülten kavargó szél erejének. Reggel csendre ébredtünk. Ahogy jött, úgy el is ment a front. A felhők között pedig ki-kikacsintott a nap, jelezve, hogy itt van és az esti zivatar pusztán azért volt, hogy a felvonulási téren ne poroljanak majd az autóink. Reggelire jól esett a meleg tea és a forró csoki, ami nem csoda, hisz az előző napi kánikula után alig 14-15 fokot mutatott a hőmérő.

A felvonulási téren 9-kor kezdődött a regisztráció. Hamar oda is siettünk az asztalkához, és míg én gyanútlanul töltögettem a lapocska fogós-ravasz kérdéseit – úgymint autótípus, megtett kilométer, résztvevők száma, nevezés erre meg arra – addig Schubi, alig egy méternyire családom gyanútlanul szemlélődő hölgytagjaitól, egy óvatlan mozdulattal előrántott egy csinos, csajos, piros talipólót, valahonnan a körülötte levő nejlonzsákok és papírládák mélyéből. Ráadásul gallérosat. Na eddig tartott a lányok erős tegnapi fogadalma, mármint hogy Citroënes talipólóval teli a padlás és hogy az idén akkor sem veszünk, ha maga André bácsi is áll a pult túloldalán … Majd viszünk magunkkal néhányat a korábbiakból, hiszen alig használtuk még őket.

Alig két perc múlva a nap első versenyfeladatát jelentő szellemi totót már két csudiszép, pirospólós lány társaságában töltögethettem. Kellett is a motiváció, mert gonoszabbnál-gonoszabb kérdések és képek sorakoztak a papírlapokon. Mint az később, az esti eredményhirdetésen kiderült, a legnehezebb képet – az első DS prototípus kipufogó csöve belülről az 1954-es párizsi napfogyatkozás idején – senki sem ismerte fel.

A hagyományos konvojozás az idén se maradt el, így a falu apraja-nagyja egyaránt megcsodálhatta a szépséges Citroënjeinket. Visszatérve a felvonulási térre a gyerekeket rajzverseny, míg a felnőtteket szlalom, zsákbakacsa (alkatrészfelismerés), kacsavontatás és egyéb játékos versenyszámok várták.

Mindemellett lehetőség nyílt a vízivilág megismerésére is. Kisebb-nagyobb csónakokkal járhatták be az érdeklődők a tó közeli részeinek rejtett zugait. Túravezetőnk az út során nem mulasztotta el felhívni figyelmünket az aktuális látnivalókra és érdekességekre. Míg motoros ladikunkkal bejártuk az egykori Eger-patak és a Kis-Tisza zeg-zugait, láthattunk szürke és vörös gémeket, bakcsót, bölömbikát, kormoránt, sőt függőcinege fészket. A gyerekek pedig megtanulhatták, hogy mi a különbség a nád, a sás és a gyékény között. A kritikusabbak ezen kívül élesben próbálhatták ki, hogy milyen is az, amikor valaki a kákán csomót keres … Útközben megálltunk egy kis szigeten, ahol fából készült kilátótorony várja a turistákat. Leküzdve a lépcsőket, a torony tetejéről a 127 négyzetkilométeres mesterséges tó legnagyobb szabad vízfelületének, a Poroszlói-medencének pazar látványa tárult a szemünk elé. Úgy éreztem a világ végéig el tudnék gyönyörködni benne, de az idő gyorsan szaladt és vissza kellett indulnunk. A végtelen nádasokat labirintusszerűen behálózó nyiladékokon haladtunk. Még megálltunk egy gyors tavirózsa fotózásra, és ha már így volt akkor megkóstoltuk a sulyom termését is. Mennyivel kellemesebb is elmajszolni egy friss példány belsejét, mint mezítláb belelépni egy megfeketedett öreg tüskös termésbe a parti fövenyen. A mólóhoz visszaérve nehéz szívvel hagytuk el a csónakot, csakhamar visszajött azonban a jó kedvünk, mert a kemping felől érkező gyenge fuvallat a készülő babgulyás félreismerhetetlen, ínycsiklandó illatát hozta elibénk a töltéshez. És valóban, visszaérve a Kempingbe már javában rotyogott a bográcsban a vacsora. A szakácsokban az idén se csalatkoztunk a bográcsos éppoly finom volt mint legutóbb.

Vacsora után következett a játékos versenyek eredményhirdetése, sorban megtapsoltuk minden versenyszám helyezettjeit és agyőzteseket. Gáláns szponzoraink ezúttal sem fukarkodtak a felajánlásokkal, így a részvétel öröme és dicsősége mellett valóban értékes díjakat adhattak át a rendezők. Az eredményhirdetés után az elnyűhetetlenekre még várt egy kis nosztalgiadiszkó, hogy lefekvéskor azután biztosan ne kelljen őket se ringatni.

Vasárnap reggel sajnos nélkülöznünk kellett a főrendezőt, akit elszólított a kötelesség. Így hamar kilyukadt a vásár. Még sétáltunk egy jót a Tisza partján, majd búcsút vettünk egymástól és a kemping évszázados nyárfájától. Köszönjük a szép élményeket és reméljük, hogy a kósza pletykákkal ellentétben jövőre is lesz poroszlói találkozó!

GSdriver