Ki is volt:

André Citroën
( 1878 - 1935 )

1878. február 5-én született Párizsban. Apja Lévi Citroën holland gyémántkereskedő. Anyja, Macha Kleinan lengyel származású. Az ifjú André Párizsban nő fel, de apja révén rendszeresen megfordul az Egyesült Államokban is. A századforduló határokat nem ismerő szellemével teljesen átitatott fiatalnak már akkor globális tervei vannak. Mindig az újítás, az útkeresés jellemzi, és nem pedig mások követése. Alig 24 éves, amikor a párizsi Quai de Grenelle-en létrehozza első saját vállalkozását a "Société des Engrenages Citroën"-t. Ezidőtájt - egy lengyelországi útja alkalmával - egy üzemben járva nagy hatást gyakorol rá, hogy a gépeken a kívánt fordulatszámot egymáson csendben elsuhanó különböző méretű nyílbordázatú fogaskerekek segítségével érik el. Az "ős sebváltó" által megigéztetve, a fogaskerék mintáját választja saját vállalkozása jelképéül, mely azóta is ott díszlik minden Citroën-en. A világháborúban lőszert gyárt, majd a háború végét követően áttelepíti gyárát a Quai de Javel-re és nekilát megvalósítani igazi álmát, egy autógyár felépítését. Hamarosan el is készül, és az első Citroën már 1919-ben ki is gördül a gyárból. A vállalkozás rohamosan fejlődik, és még abban az évben eléri a napi 30 autós példányszámot. Citroën azonban nem éri be ennyivel, ellátogat a Fordhoz az Egyesült Államokba, hogy megismerje és hazatérve pedig meg is honosítsa a Taylor-féle iránytási elveket vállalkozásában. Citroën gyára a termelékenység modelljévé válik, széleskörű viszonteladói hálózatot épít ki, hitelez, biztosít stb. és bár az európai piac mérete azidőtájt messze elmarad az amerikaitól, hamarosan igazi ipari nagyhatalom lesz.

Citroën hisz abban, hogy az ipari fejlődés szociális előrelépést is von majd maga után. Ezért az újabb és újabb technológiák kidolgozása és meghonosítása mellett kiemelt fgyelmet fordít olyan jóléti intézkedések bevezetésére és működtetésére, mint a 13. havi fizetés, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása, illetve vállati óvoda létesítése, melyek közül több - mai szemmel nézve is - példaértékű. Ami az autót magát illeti, úgy gondolta, hogy azt minél szélesebb tömegek számára kell elérhetővé tenni. E cél elérésében gyakran vállalkozott kockázatos lépésekre, azaz döntéseit inkább ösztönei, mintsem számítások alapján hozta. Szerencsés kézzel választotta meg munkatársait is, akik képesek voltak átvenni a gondolkodásmódját. Ennek köszönhetően 1927-re a gyár 31 ezer alkalmazottal dolgozik, napi termelése eléri 400 autót, s két évvel később fennállásának 10. évében pedig az eladási szám átlépi a bűvös 100 ezres számot is.

A Citroën gyár növekedésének fontos része a reklám is: már 1922-ben a 7. Párizsi Autószalon vendégeit is elkápráztatja egy különleges mutatvánnyal, amikor egy műrepülő pilóta segítségével hatalmas Citroën feliratot ír az égre. Ugyanebben az évben ellátogat irodájába egy Fernand Migault nevű úr, aki miniatűrök építésével foglalkozik, és letesz az asztalra egy 1:10 méretarányú "A modell"-t. A mester jó helyen kopogtatott ötletével, és Karácsonykor a játékboltokból úgy vitték az emberek a miniatűr B2 és 5CV modelleket, mint a cukrot. Majd jön 1923, és Citroën lánctalpas félteherautói átkelnek a Szaharán. 1925 a fekete földrész, afrika átszelésének az éve. Ez volt a híres "Croisiére Noire". 1931-ben pedig Marco Polo nyomán ázsiát keresztezik Bejrút-tól Pekingig, ez a "Croisiére Jaune". Mindennek a tetejébe 1925-től kezdve egészen 1934-ig Citroën felirat világít minden éjjel az Eiffel-tornyon.

1929 a hírhedt gazdasági világválság kezdetének éve. A válság derékbatöri a Citroën gyár fejlődésének a lendületét is. Az 1935-ig tartó hat év alatt összesen 70%-kal esik vissza az éves termelés, és a gyár a csőd szélére kerül. 1933-ban Citroën ugyan felismeri a csiszolatlan gyémántot a Renault által elutasított André Lefebvre első kerék hajtású tervében, de már késő. Hiába kezdi meg Traction Avant 1934-ben világhódító útját, Európa vezető és egyben a világ második legnagyobb autógyára már nem kerülhette el a csődöt. A gyár irányítását, a francia kormány közbenjárására a főhitelező Pierre Michelin veszi át. Az időközben megromlott egészségi állapotú André Citroën 1935. július 3-án végleg elveszíti a rákkal folytatott egyenlőtlen küzdelmet. Az alapító elhunytával ugyan lezárul a gyár történetének első nagy fejezete, de André Citroën és életműve mindörökre az autógyártás egyetemes történelmének egyik legjelentősebb epizódja marad.

Korabeli rövidfilmek a gyárról és alapítójáról: