A "GS Drapeux" Európa zászlóival van díszítve abból az alkalomból, hogy az autó 1971-ben elnyerte az "Év autója" címet. Valójában
nem egyetlen példány készült belőle, hanem egy igen kis darabszámú limitált szériáról - néhány tucatot gyártottak belőle - van szó.
A GS Club így díszített első darabját 1971 októberében a Párizsi Autószalonon állították ki, a MEP27-tel együtt.
Ezt követően 1972 januárban már a kombi változattal együtt a csodálhatta meg brüsszeli, márciusban a genfi, júniusban
pedig a barcelonai szalon közönsége. Az igazán méltó hátteret azonban az ultramodern, vadonatúj müncheni olimpiai stadion
adta, ahol egy kisebb konvojra valót állítottak ki belőle. A zászlókon kívül további jellegzetessége volt az autóknak a
köténylemez piros fényezése. A széria első darabjai bézsszínűre a későiek pirosra festett felniket kaptak.

Ismertebb nevén a " GS aux fléches " Jean-Pierre Lichou festőművész tanulmánya. A fény és az egymást kiegészítő színek
hatásának vizsgálata az impresszionisták óta a festészet egyik alapkérdése. A GS X2 egyébként is áramvonalas formájának további
lendületet adnak a ráfestett nyilak. A művész az X2-es kipingálásához 73 színárnyalatot használt, a munka 500 órát vett igénybe.
Az autó elkészültekor a Citroën bemutatótermét díszítette a Champs-Elyssées-n, ma a Conservatoire-ban látható.

A "GS Clinique" 1971 szeptemberében készült el. 6 és 7 CV változatban, azaz 1015 és 1220cm3-es motorokkal gyártották.
Feladata nem a hétköznapi értelemben vett mentés volt, hanem betegszállító feladatot látott el. A cégek üzemorvosi rendelőitől
a központi sürgősségi ellátó helyig szállították vele a betegeket.

A képeken látható GS clinique 1975-ben készült. A szériaautó kombi változatával külsőleg teljesen megegyező mentőautóban
a személyzet második tagját alkotó orvos vagy szakápoló a sofőr mögött kapott helyet, a hordágy pedig éppen elfért az autó
jobb oldalában.

Alig néhány hónappal az 1970. augusztusi megjelenése után raliversenyeken is bemutatkozott a GS. Egyik első megmérettetése
az 1971-es Dél-Európa Rallye volt, ahol az első és a második helyet is megszerezte. Egy évvel később Dominikán és San Salvadorban
nyert futamot, illetve a finn rali csapatversenyében (5 autó/csapat) is győzött. A kezdeti sikerek után 1973-ban és 74-ben böjtös évek
következtek. Mintössze kétszer jutott GS a legjobb 6 közé, és több versenyt is feladni kényszerültek a GS pilótái. A GS 1975-ben
ért el ralitörténetének csúcsára. Ekkor Claude Laurent (F) megnyerte kategóriájában a Monte Carlo Rallye-t, az abszolút sorrendben pedig
13. helyen végzett. Ugyanebben az évben a Portugál Rallye-n is diadalmaskodott kategóriájában Romaozinho Francisco-val (P) a kormánya
mögött. Ugyanezen a versenyen a második helyen Claude Laurent (F) ért célba. Eredményük az abszolút 8. és 14. helyeket jelentette.
1976-77-ben még folytatódott a GS sikersorozata. 1976-ban Francis Ullmann megnyerte kategóriáját (abszolút 5.) a Rallye de Séquanie-n
egy GSX-szel, majd 77-ben egy GS X2 nyerte a Dél-Afrikai Túraautó Bajnokság abszolút versenyét. Utolsó dobogós helyezését 1982-ben
érte el a GS, amikor Jean-Michel Ranque (F) kategóriájában második helyen végzett a Monte-Carlo Ralle-n. A GSA modellek eredménylistája
jóval szerényebb. Mindössze egy alkalommal lett kategóriagyőztes a Spanyol túraautó bajnokságban egy GSA X3 modell, Fermin Sanchez-zel
a volánnál.

" Rallye Monte-Carlo "

Albi - gyönyörűszép kisváros Franciaország déli részén. Ha valaki nem Citroën rajongó akkor annak általában két dolog jut
eszébe e városkáról. Ez volt egyfelől a Catharok elleni véres vallásháborúban az inkvizíció fellegvára, másfelől itt született
Henri de Tuolouse-Lautrec, az impresszionista festészet géniusza, a modern plakátművészet megteremtője, akinek életműve
ma az egykori püspöki palota termeiben berendezett múzeumban csodálható meg.

Ha azonban olyasvalakinek említik meg e város nevét, aki nem teljesen közömbös az autók, vagy a nyílhegy alakú fogaskerekek iránt,
akkor könnyen lehet, hogy Maurice Emile Pezous helyi Citroën kereskedő, vagy a híres Albi Grand Prix jut eszébe. Nem is csoda,
hiszen Pezous mellesleg az autóversenyzés igazi megszállottja is. Ráadásul barátai közt olyanok neveit találjuk, mint Fangio, Gonzales,
Jim Clark vagy éppen Maurice Trintignant. Pezous célja fiatal tehetséges versenyzők felkutatása volt. Raoul Rodat-val 1965-ben építették
az első autót, a MEP X1-est, amit az AMI 6-os motorja hajtott. Ezt követte egy évvel később a MEP X2, a Panhard 24CT motorjával
felszerelve. 1968-ban elindult a "Formule Bleu" sorozat az X7-esekkel, melyekbe az NSU 1200TTS 4 hengeres erőforrását építették.

Az X27 1971-ben született és a GS 1015ccm-es szíve dobogott benne. A 380cm hosszú, 145cm széles, és mindössze 392kg-os kis
versenyautót a két Weber karburátorral ellátott 4 hengeres léghűtéses boxermotorral 210km/h-s sebességgel repítette.
A népszerű X27-es talán a hosszú ideig gyártott GS/A modelleknek köszönhetően is messze túlélte elődeit.
Utolsó példányát 1988-ban építette Rodat.

DMM-378 (Várady Zsolt - Citroënes sapkában, Varga Zoltán)